Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Itt olvashatsz a természetről !

2008.07.12
Másfélezer éves múlt éled fel Fenékpusztán

Pompás kastély, délceg paripák, hatalmas istálló, ókeresztény bazilika, római kori patríciusház és diadalív. Ez mind Fenékpuszta múltja. És a tervek szerint a jövője is.

Ha valaki most a Balaton nyugati csücskében lévő Fenékpusztán jár, keveset érzékel a dicső és mozgalmas múltból. A 71-es útról letérve hosszú fasor vezet a Festeticsek egykori kiskastélya felé. A kátyúkat kerülgetve előbukkan a hajdan pompás homlokzat, közelebb érve azonban letaglózza a látogatót a pusztulás látványa. Lepergett vakolat, bedőlt téglakerítés és szemét mindenütt. Az egykori major bejáratánál behajtani tilos tábla fogad, ám enélkül sem lenne túl turistacsalogató a környezet: düledező cselédlakásokban és a kastély földszintjén összesen negyven család él – borzasztó szegénységben. S ha valaki a területen található római kori romokra kíváncsi, az sem visz haza szép emléket, hiszen az egykori alapfalakat gaz veri fel.

Mindez másként lehet a jövőben – reméli a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója. Czoma László a National Geographic Online-nak elmondta: elsősorban pályázatok révén négy éven belül összesen 3,1 milliárd forintból újulna meg Fenékpuszta, mégpedig úgy, hogy az elmúlt ezerötszáz év emlékei megtekinthetők volnának a területen. De a jövő helyett kezdjük a múlttal – hiszen a környék összesen hétezer év emlékeit rejti.

Erődváros a keresztúton

A korábbi régészeti feltárások szerint az a hely, amelyet ma Fenékpusztaként ismerünk, már a rézkorban is lakott volt. A Zala folyó közeli torkolata vonzotta az embereket a Balaton közelségébe, amely akkor még tovább terpeszkedett dél felé. Azóta időről időre megtelepedtek az emberek a területen – kerültek elő leletek a bronz, majd a vaskorból is.

Igazán azonban a Kr. u. 2-3. században vált jelentőssé az akkor már Valcumnak nevezett település, hiszen itt keresztezte egymást a provincia két jelentős kereskedelmi és hadi útvonala: az Adriától Aquincum és a Savariától (Szombathely) Sopianae (Pécs) felé tartó út. Még a római korban, a 4. század közepén átépítették és megerősítették a települést: egy háromszázhetvenhétszer háromszázötvennyolc méteres alapterületű, negyvennégy kerek toronnyal védett erődvárost hoztak létre, amelynek huszonkét épületét sikerült a huszadik században feltárni.

Az erődváros annyira jól védhetőnek bizonyult, hogy lakosai helyben maradtak a rómaiak távozása után is. 456-tól a keleti gótok székhelye lett a település, később az avarok germánokat és bizánciakat telepítettek ide. 630 táján ugyan elhagyták a lakók a várost, ám a nyolcszázas években ismét beköltöztek az oltalmazó falak közé. A települést végül a 10. század elején a honfoglaló magyarok pusztították el.

A terület újabb virágzásáig több mint hétszáz év telt el. A tizennyolcadik század elején az antik romoktól alig néhány száz méterre a bécsi udvar spanyol lovasiskolát létesített – ezt vásárolták meg 1739-ben a Festeticsek, akik hamarosan Európa-hírű ménest telepítettek Fenékpusztára. A folyamatos építkezéseknek hála egyre fejlődött a terület: istállók, major, cselédlakások épültek, 1820-ban pedig elkészült a ma is álló kiskastély. 1880 körül kiépítették a Fenyves allét, azt a mintegy hét kilométeres utat, amely a keszthelyi Helikon kastély udvarát összekötötte a fenékpusztai uradalommal. A grófi birtok egészen a második világháború kezdetéig virágzott, azután azonban elérte a magyar kastélyok és uradalmak Magyarországon szokásos huszadik századi végzete.

Fenékpusztának a múlt a jövője

„A kastélymúzeum 1992-ben vette meg az ötven hektáros területet az akkor itt működő lengyártól és a termelőszövetkezettől” – tudtuk meg Czoma Lászlótól. Mint elmondta, akkor hatvanmillió forintot fizettek érte, azért, hogy a Fenékpusztán található harminc műemléképületet megmentsék az enyészettől. Eddig csak a meglévő állapot konzerválására futotta, most azonban a pályázatoknak hála, felcsillant a remény a revitalizációra.

300-500 millió forint önrészt kell előteremteni – vázolta a terveket a kastélyigazgató. Ezt még az idén szeretnék összegyűjteni, így 2009-ben elkezdődne a fenékpusztai beruházás. Ennek két jól elhatárolható része van: a Festetics-birtok és a római kori város életre keltése.

Előbbinél az eredeti funkciókat szeretnék visszaállítani. Első ütemben máshová költöztetnék az itt élő negyven családot (közülük harminc, akik szabályos bérlet keretében élnek itt, másutt kapnak új lakást), majd felújítanák az épületeket. A kiskastélyban és a cselédlakásokban a huszonegyedik századi követelményeknek megfelelő, szállodaként használható lakrészeket alakítanak ki, az istállóba pedig ismét ménest telepítenek. „Szeretnénk feléleszteni azt a lovas kultúrát, ami a Festeticsek korában híressé tette Fenékpusztát” – mondja Czoma László. „Ismét járhatóvá tesszük a Keszthelyről ide vezető Fenyves allét, így a Helikon múzeum látogatói korabeli fogatokkal érkezhetnek majd Fenékpusztára.”

A tervek szerint a majorság és a kastély felújításával együtt újjászületik majd a római kori rommező is. Ismét feltárnák a területet, majd rekonstruálnák az épületek egy részét. Eredeti formájában felépítik majd az ókeresztény bazilikát, egy patrícius- és egy polgárházat. A 71-es út jelenleg kettévágja az egykori Valcum erődvárost, ezért elkerülő utat építenek majd, hogy a terület egységét visszaállítsák. Így szabadon elsétálhatna a látogató a Balaton nádassal övezett partjáig. A jelenlegi országút helyén egykor diadalív állt – azt is visszaépítenék.

„Magyarországon még szokatlanok az ilyen visszaépítések, azonban mint nyugat-európai példák is bizonyítják, meg lehet szakszerűen csinálni” – érvel Czoma László. „Így nem csupán térdig érő falakat lehet mutatni a látogatóknak, hanem valódi, bár rekonstruált ókort.” Az újjászületéshez szükséges tervek – jelentős befektetéssel – már elkészültek.

A grófi szérűn

Fenékpuszta jelene azonban kiábrándító. A kiskastély mögött zajlik az élet: tyúkokat ölnek és kopasztanak az ebédhez. Körben vakolatot vesztett falak, odébb láncra kötött kutya őrzi a szegénységet. A kastély egy része életveszélyes, így onnan kiköltözött a lakók jó része. A hajdani lakások lomokkal vannak teli. A cselédlakások pedig vizesek, penészesek. „Hogy lehet itt így gyerekeket felnevelni?” – kérdi az udvaron állók egyike. Dolgozni sem könnyű eljárni, hiszen ritkán jár a busz, és sokba kerül a bérlet is. Szinte úgy érzik magukat az itteniek, mintha foglyok lennének az egykori grófi birtokon.

A jelenlegi lakók így örülnének, ha valóra válnának a kastélyigazgató tervei. Szívesen mennének, ha lenne hová. A megújult Fenékpusztán, az újjáépített múltban pedig talán akadna munka, hogy kicsit könnyebben éljenek.

Szöveg és fotó: Kovács Olivér

Másfélezer éves múlt kel életre Fenékpusztán

 

 

 

Kutya a fejnél, csecsemő a küszöb alatt

Naponta átlagosan ezer négyzetmétert tárnak fel a régészek Dombóváron a volt vágóhíd területén. A gyors iramú ásatás a település csaknem ötezer éves múltjából villant fel részleteket.

„Augusztus elején kell átadni a területet a beruházónak, azonban minden összeesküdött, hogy lassan haladjunk” - mondja Szabó Géza régész, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum főmuzeológusa. „Egy-kétszáz régészeti objektumra számítottunk legföljebb, de már most ezer fölött vagyunk. Ahol csak ásni kezdünk, mindenütt találunk valamit, ráadásul a lelőhelyek sokasága kinyúlik abból a területből, amelyet a beruházás keretében megkutatunk. Az átadási határidőn nem lehet módosítani, így igyekszünk azon belül kitolni az időt: dolgozunk este, hajnalban és hétvégén is.”

Az ásatási terület legmélyebb pontja felé tartunk. Körülöttünk gyerekek, az építési területen kötelező sárga mellények köpönyegként lengik körül őket. Hiába, ha a szülők nem tudnak hazamenni, ők jönnek ki hozzájuk. A régészek Dombóváron február eleje óta dolgoznak terepen, ez már a harmadik nagy ásatás, a családi életet pedig meg kell oldani valahogy.

Előttünk legalább két méter mély, jókora gödör, az alján téglával keretezett sír. „Római kori” - mondja Szabó Géza. A sír tetején - szinte túlságosan magasan - egy férfi, a fejénél egy kutya csontváza fekszik. Hatalmas agyaraival olyan, mintha a túlvilágon is védené a gazdáját, az igazi érdekessége a leletnek azonban nem ez - teszi hozzá a régész. A férfit ugyanis rátemették valakire, tehát egy másik csontváz fekszik alatta. Hogy miért, nem tudni, különösen, hogy valószínűleg a kor előkelője volt, hely tehát lett volna bőven, hogy önállóan kapjon végső nyughelyet.

Néhány lépéssel odébb lótemetkezés: látszik, hogy az állatot szinte belehajtogatták a sírba. A gerincpontokon világosan kivehető a nyereg nyoma.

Felkapaszkodunk a lankás domboldalra. Minél feljebb jutunk, annál közelebb nyílnak a felszínhez a sírok. A régészek munkáját itt a talajerózió és az évszázados talajművelés, a szántás is segíti. Míg a domb alján felhalmozódott a földréteg, a dombtető kopott.

„Az emberek azt hiszik, hogy a régész annak örül, ha minél gazdagabb a lelőhely. Ez azonban már kicsit sok a jóból” - mondja Szabó Géza. Kora bronzkori településszerkezet bontakozik ki a lábunk előtt, jól látszik a házak körvonala. Ilyen méretűt korábban nem találtak Magyarországon, hiszen a korszakból eddig többnyire csak magányos építmények kerültek elő.

A feltárás déli sarkában szinte talajszinten nyílnak a sírok. Újabb időutazás, hiszen a török korból, a 17. századból származnak. Szinte bizonyos, hogy nem keresztény temetkezés: valószínűleg a törökkel a Balkánról érkezett népesség temetője lehetett.

A főút irányába indulva kelta épület maradványa. Ha a régész nem szólna, észre sem venném a küszöb alatt kibontott pici csontokat. Egy csecsemő maradványai, akit rituális céllal temethettek el az egykori ház bejáratában.

Hogy mindebből mi és mikor lesz látható? Szabó Géza a fejét ingatja. Ki tudja? A leletek feldolgozása évekbe telik, a nagyberuházások előtti leletmentések azonban lekötik a régészeket.

Lassan lebukik a nap. Búcsúzom, a régész pedig visszaindul a római kori sírhoz, hogy lámpafénynél bontsa tovább.

Szöveg: Kovács Olivér
Fotó: Kovács Olivér és Beregi-Nagy Edit

 

 

 

A nagy földrajzi felfedezések és hatásai

A XV. században lassú fejlõdés indult meg Európában: fejlõdött az ipar és a mezõgazdaság, s a népesség is növekedett. Ez nagymértékben hatott a nemzetközi kereskedelemre. Mivel Nyugat-Európa már nem tudta a megnövekedett népességet ellátni élelemmel, kialakult a kontinentális munkamegosztás, miszerint Kelet-Európa mezõgazdasági termékeket szállított az iparcikkekért cserébe. Ennek következménye lett Kelet-Európában a második jobbágyság kialakulása. Az olcsó nyugati iparcikkek pedig megfojtották itt az ipart, ezzel indul meg az sok évszázados lemaradás, mert keleten stagnálni fog a fejlõdés.
Az egyre növekvõ kereskedelem szomjazta a nemesfémet, amit eddigre a Távol-Keleti kereskedelem kiszívott Európából. A bányák is kimerültek, tehát pont akkor csökkent a hozam, mikor növekednie kellett volna. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, s a földközi-tengeri kereskedelem hasznát lefölözték. Közvetlenebb kapcsolatra lett volna szükség kelettel, ezért megindult az új útvonal keresése. Ám ehhez bizonyos technikai feltételek elengedhetetlenek voltak: kialakították a hosszú tengeri utakra alkalmas Caravellát, a tõkesúlyt, a kormánylapátot, s ekkor nyert igazi jelentõséget az iránytû is.
Ekkor kezdett terjedni az a tudományos elképzelés is, melyet az ókori görög tudós, Ptolemaiosz hirdetett, hogy a föld gömb alakú. Akkor tehát ha az ember nyugat felé indul el, egy idõ múlva keleten köt ki.
Az elsõ felfedezõ utakat a portugálok tettek meg (Tengerész Henrik, portugál herceg hajósiskolát alapított)
A portugál hajósok 1471-ben haladtak át az egyenlítõn, Bartolomeo
Diaz pedig 1487-ben érte el Afrika déli csúcsát, s bízva abban, hogy ezen az úton eljuthat Indiába, a csúcsnak a Jóreménység fok nevet - adta (igaza volt, mert 1498-ban Vasco de Gama így jutott el Indiába. Az elsõ portugál gyarmatot Indiaban Goa-nak nevezték.) Spanyolország 1479-ben lett egységes Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinand házasságával. 1492 elején befejezõdött a reconquista is. Ennek örömére engedték Colombus Kristófot elsõ - útjára: 1493 augusztus 3-án indult el három hajóval, s október 12-én lépett partra Guanahani szigetén. Másodi útjára (1493-1496) 17 hajóval indult, s állatokat vitt magával. A harmadik útról (1498-1500) aranyat, ezüstöt, drágaköveket hozott. Negyedik útján (1502-1504) fedezte fel a panamai partvidéket. Amerikát egyébként - Amerigo Vespucciról, a Medici-bank egyik megbízottjáról nevezték el.
A kor még egy nagy utazója volt Fernando Magellán, aki 1519-1522-ig körbehajózta a földet Öt hajójából mindössze egy tért vissza.
A pápa 1494-ben felosztotta a Spanyolország és Portugália között a területeket (Tordes Villi), miszerint a 80. hosszúsági körtõl nyugatra Spanyolország, keletre Portugália terjeszkedhet. A portugáloknak nem is volt érdekük nyugatra terjeszkedni, hiszen õk szerezték meg a Indiába vezetö rövid útvonalat.
Európába megindult az ismeretlen növények áradata: kukorica, dohány, burgonya, paprika, paradicsom, napraforgó, ananász, tök gyapot, kinin, kaucsuk, kakaó, és a vanília. Az állatok közül a pulyka és a láma származik Amerikából.
Bányákat gyapot-, cukornád- és dohányültetvényeket nyitottak a fehér emberek, s indiánokat dolgoztattak bennük. Ám mivel az indiánok gyengének bizonyultak, a rabszolgakereskedõk fekete rabszolgákat hoztak Afrikából, s ezzel megszületett az újkori rabszolgatartás. Az itt elterjedt ültetvényes gazdálkodás monokultúra volt, világpiacra termelt, és rabszolgamunkaerõre épült.
Európában az aranyéhségbõl túltermelés lett. Megindult az infláció, rohamosan emelkedtek a mezõgazdasági termékek árai a nagy népességnövekedés miatt, míg az iparcikkek ára nem változott. Az ipari termelés növelését sürgette a kelet-európai országok megnövekedett igénye. Angliában pl. a bérmunkásréteg létrejötte a posztóipar fellendülésével függött össze: a gyapjú iránti nagy kereslet arra ösztönözte a földbirtokosokat, hogy földmûvelés helyett juhot tenyésszenek. Ehhez egyre több területre volt szükség, így fokozatosan kisajátították a közös területeket, majd a parasztok földjeit is elvették, s „bekerítették" juhlegelõnek. A földjüket elvesztett parasztokból, és a tönkrement kézmûvesekbõl alakult ki a bérmunkás réteg. A nagy keresletet a merev céhszabályok keretei között nem lehetett kielégíteni, ezért a vállalkozók megkerülték a céheket, s a városokon kívül szervezték meg manufaktúráikat, ahol fizetett munkásokat dolgoztattak. A manufaktúra kezdetleges formája volt az ún. szétszórt manufaktúra, mikor a kereskedõ adta a nyersanyagot, de azt a munkás még meglevõ saját szerszámaival dolgozta föl, s visszaadta a kereskedõnek. A termelés fejlettebb formája a központosított manufaktúra volt, amikor a munkás a tulajdonos mûhelyében és szerszámaival dolgozott. A manufaktúrákban fontos szerepet játszott a munkamegosztás. A manufaktúrák létrejötte olcsóbb és nagyobb mennyiségû termelést tett lehetõvé, s emiatt sok kézmûves tönkrement, a vállalkozó kezében pedig jelentõs vagyonok halmozódtak fel, hiszen a bérmunkást elszakította a nyersanyagforrástól és az értékesítési piactól, s a hasznot a kereskedõ fölözte le. Ezek az emberek kénytelenek voltak éhbérért dolgozni, vagy ha csavargókká lettek, akkor Erzsébet királynõ 1597. évi rendelete értelmében gályarabságra ítélték õket. Ezt már tõkés üzemnek nevezzük, mert a pénzt a kereskedõ befektette. Ezzel az egyszerû árutermelés felbomlott, s kialakult a tõkés árutermelés (P-Á-P+P). Ezt nevezzük az eredeti tõkefelhalmozás korának: az a történelmi folyamat, amelyben a kistermelõ parasztokat és a kézmûveseket a termeléshez szükséges eszközöktõl megfosztják, mások kezében pedig felhalmozódik ez az eszköz, vagy az annak megvásárlásához szükséges összeg.
A nagy földrajzi felfedezések hatására a világkereskedelem fõútvonala a Földközi-tengerrõl az Atlanti-óceánra tevõdött át, s az itáliai és a hanza kereskedõvárosok hanyatlani kezdtek.

 

 

SIMON TAMÁS–SIK ANDRÁS A Mars-kutatás legújabb eredményei
Az emberiség és a Mars kapcsolata hosszú és sokszínû múltra tekint vissza. Az egykor harcias istenként tisztelt égitestet az emberi képzelet szívesen népesítette be értelmes lényekkel, gyakran rosszindulatú marslakókkal. A vörös bolygó meghódítása egyáltalán nem mai gondolat, de soha nem álltunk ennyire közel a „kis zöld emberkék” otthonának meglátogatásához. Az ezredforduló környékén, amikor szinte mindennapossá vált bolygókutató ûrszondák útnak indítása, a Mars-kutatás célja a bolygó minden eddiginél alaposabb megismerése, a még nyitott kérdések megnyugtató tisztázása a néhány évtizeden belül megvalósíthatónak vélt „emberes” Mars-utazás elõtt.Az elsõ sikeres Mars-szonda az 1976–1977-es Viking-küldetések óta az 1997-ben landolt Nyomkeresõ (Mars Pathfinder–MPF) volt. Három fõ vizsgálódási területe az életnyomok, az éghajlat, illetve a természeti erõforrások kutatása volt. Ezek mellett kiemelt figyelemmel kezelték a víz kérdését. (Az általános információk, továbbá az út és a leszállás részletes leírása lapunk korábbi számában olvasható: Both Elõd: Munkában a Nyomkeresõ, Természet Világa, 1997. szeptember.)
 
A Nyomkeresõ néhány eredménye
A leszállási terület kiválasztásánál a biztonsági megfontolások (a terület sík jellege) mellett fontos szempont volt, hogy azt láthatóan egy hatalmas áradás alakította ki, valamikor a „marstörténeti” régmúltban. Ezért azt várták, hogy a térségben változatos geológiai környezet található, melyeket a Sojourner rover (Jövevény nevû marsjáró) könnyen felkereshet és így egyszerre, egy helyen remélhetõ több kõzettani kérdés megválaszolása.A panorámaképek szerint a terület félig lekerekített kavicsokból és kõzetdarabokból álló sivatag. Némelyikükön lamináris áramlás, vagyis folyóvízi lerakódás nyoma látható. (A kövek lekerekítettsége önmagában is folyóvízi szállításra utalhat.) Szintén víz egykori jelenlétére utalhatnak a leszállóhelytõl kb. 1 km-re lévõ Twin Peaks nevû hegy teraszai, ahonnan az üledékanyag egy része származik, valamint a még távolabbi gerincek és árkok formája is. Ám ezek a feltételezések földi analógiákon alapulnak, s még az is elképzelhetõ, hogy ezeket a formákat a szél, a vulkanizmus vagy akár becsapódások is létrehozhatták.Megállapítható volt, hogy a szél a felszínalakítás domináns szereplõje – legalábbis a leszállóhely környezetében. Erre utalnak a megfigyelt homokdûnék, -fodrok, -sáncok, szélzászlók és a sok kõzetdarabon megfigyelhetõ cm-es rovátkák, gödröcskék is, amiket a szél által szállított homok- és porszemcsék alakíthattak ki. Összevetve ezt a légkör kis sûrûségével, két lehetséges következtetés fogalmazódott meg: 1) hosszú ideje (akár több milliárd éve) csak a szélerózió az egyetlen mûködõ felszínformáló erõ; 2) régebben egészen mások voltak a környezeti viszonyok és a szél, illetve a víz ekkor alakította ki a megfigyelt formákat, azóta viszont jóformán semmi nem változott. A döntés feladata a következõ Mars-szondára hárult.A geológiai vizsgálatok általános tanulsága, hogy a keringõ ûrszondák felvételei alapján is jól meghatározható egyes területek felszínének általános jellege, hiszen az MPF leszállóhelyének esetében is jól egyeztek a korábbi képekbõl nyert megállapítások a tényleges felszíni vizsgálatok eredményeivel.A Sojourner alfa-proton-röntgen-spektrométerének (APXS) mérései szerint a legtöbb kõzet szilikát-tartalma magasabb, mint az ismert marsi meteoritoké (SNC-meteoritok). Néhányuk összetétele leginkább a földi andezitekhez hasonlít, nem pedig a bazaltokhoz, ahogy azt feltételezték. Ha ezek valóban vulkáni eredetûek, akkor a magma – legalábbis egyes helyeken – differenciálódott, vagyis nehéz elemei lesüllyedtek, könnyû alkotórészei pedig a magmatömeg tetején maradtak.Ez megkérdõjelezi azt az elképzelést, mely szerint a Marson nem alakult ki a földihez hasonló bonyolultabb típusú vulkáni mechanizmus (amihez a kétfajta, szárazföldi és óceáni litoszféra-lemez megléte szükséges), és ehelyett csak egyszerûbb, forrópontos bazaltvulkanizmust tételezett fel – épp az SNC-meteoritok alapján. (Ez utóbbi a Földön például a Hawaii-szigeteknél ismert, ahol a felszínre jutó magma szinte közvetlenül a földköpenybõl származik.) Ám pusztán ezekbõl az eredményekbõl nem következik egyenesen földi típusú lemeztektonika valamikori mûködése a Marson, hiszen ismerünk olyan viszonylag magas szilikát-tartalmú földi kõzeteket is, melyek képzõdése nem kapcsolódik a lemeztektonikához.Ha marsi keletkezési mechanizmusa is hasonló, ez is bizonyíték arra, hogy az ottani éghajlat a mainál valamikor nedvesebb és talán melegebb is volt.A szemcsék színük alapján hasonlítanak egyes erõsen oxidált vulkáni hamu-, valamint bizonyos fémtartalmú ásványi szemcsékhez, röviden igen rozsdásak. Ez szintén könnyen magyarázható az egykori éghajlat maitól való eltérésével. Sokkal könnyebben, mint annak feltételezésével, hogy a légkör ma ismert minimális víztartalma oxidálta el a felszín vastartalmú anyagait hihetetlenül lassan, több milliárd év alatt.A Sojourner több új módszert nyújtott a felszín mechanikai vizsgálatára: átgurulhatott egy-egy területen („felszántva” a felsõ talajréteget), néhány cm mélyen vizsgálódhatott a talajban, illetve képes volt megkarcolni egyes sziklák felszínét is. Keréknyomaiból úgy tûnt, hogy a legfelsõ felszíni réteg anyaga különösen aprószemcsés, agyagszerû, amely a légkörbõl való lassú kiülepedéssel alakulhat ki.A talajminták összetétele vegyes volt: tartalmaztak port, kõzetlisztet, homokot, apró talajdarabkákat és mm-es kavicsokat is. Sûrûségét 1,2-2 g/cm3-esnek becsülték értéke hasonló a földi talajokéhoz. A minták elemi összetétele nagyon hasonlított a Viking-szondák máshol gyûjtött eredményeire, vagyis a szelek teljesen egyenletesen terítik szét el a felszíni anyagokat.A Mars-légkör vizsgálata már a leszállás során megkezdõdött: a kevéssel hajnal elõtti landolás közben az ûrszonda folyamatos hõmérséklet- és nyomásprofilt készített, ami természetesen eltért a hasonló Viking-mérésektõl, amelyek késõ délután készültek. Az új eredmények között volt az eddig mért leghidegebb marsi hõmérséklet: alacsonyabb, mint -173o C. A légkör igen ritka, nyomása a felszínen csak a földi érték 0,6-0,7 %-a (6-7 mbar).A por mennyisége fontos, mert meghatározó szereppel bír a légkör felmelegedése és lehûlése, a szelek kialakulása, sõt tulajdonképpen az egész idõjárás szempontjából. Befolyásolja a felszínre jutó napsugárzás mennyiségét is, ami egy valamikori marsbázis napenergiával való ellátásának alapvetõ tényezõje, valamint a felszerelések porszennyezésének felmérésénél sem elhanyagolható.Meglepõek voltak azok a kis porviharok (dust devils, tulajdonképpen apró tornádók), melyek gyakran keresztezték a landolási területet, néhány másodperc alatt átsuhanva a leszállóegységen. Szerepük lehet abban, hogy a marsi légkörben mindig van valamennyi por, még a nagyobb porviharok közötti hosszabb idõszakok alatt is.A részletes és alapos meteorológiai mérések általános haszna, hogy ezeken keresztül jobban megismerhetjük a marsi klíma jellemzõit, és biztosabb idõjárás-elõrejelzéseket készíthetünk a felszín egészére. Ez pedig a késõbbiekben – esetleges állandó bázisok létesítése során – rendkívül fontos lehet.Az ûrszonda rádiójeleinek Doppler-eltolódását vizsgálva egy „ ingyenes” módszer állt a kutatók rendelkezésére, melynek segítségével nagy pontossággal meghatározhatóak voltak a Mars forgási és keringési adatai, az ûrszonda marsi pozíciója (néhány méteres pontossággal), a marsi nap (sol) hossza, valamint a bolygó tengelyének (pólusainak) iránya is.Ez utóbbi méréseket összehasonlítva a több mint 20 évvel korábbi Viking-adatokkal, kiszámolható a Mars precessziója: egy teljes periódusa kb. 170 ezer évig tart (ez a Föld esetében kb. 26 ezer év).Ez az érték összefüggésben áll a bolygó belsõ szerkezetével, sûrûségviszonyaival, aminek alapján a legvalószínûbb egy viszonylag nagy mag, aminek a sugara 1300–2000 km közötti (a bolygósugár 40–60%-a, szemben a 19 %-os földi értékkel). Ez mindenesetre igen érdekes következtetés a marsi globális mágneses tér hiányának ismeretében.A 83 napos idõszak alatt szerzett eredmények áttekintése után szinte egyértelmû a következtetés: a Nyomkeresõ hatékonyan és jól végezte el a rábízott feladatokat. A technikai kísérletek sikeres végrehajtása mellett tudományos szempontból is értékesnek bizonyult a küldetés.
 
 
A Mars Global Surveyor küldetése
Lapunkban eddig nem esett szó a Mars-kutatásban új fejezetet nyitó ûrszondáról. Ennek alapvetõ oka, hogy mûszaki gondok miatt csak egyéves késéssel kezdhette meg térképezési feladatait. Szerencsére a szonda mûszerei jelenleg is a legnagyobb rendben mûködnek.  A küldetés fõ céljai a következõképpen foglalhatók össze. A felszíni alakzatok vizsgálata nagy- és térhatású felbontással (maximum 1,5 méter/pixel), melynek eredményeként a felszínformákat létrehozó geológiai folyamatokra következtethetünk. A felszín anyagi összetételének meghatározása, hõmérsékleti jellemzõinek tanulmányozása a talajon, a kõzeteken és a jégen. A kõzethasadék területeinek vizsgálata, a vulkáni tevékenység alaposabb megismerése. Az atmoszféra globális idõjárási viszonyainak felmérése, vertikális szerkezetének tisztázása. A légkör–felszín kölcsönhatások (például sarki jégsapkák változásai, porviharok, felhõk hatásai a felszínre), valamint a mágneses tér vizsgálata.  Mindezeken túl átfogó térképezést, geodéziai és gravitációs méréseket végez, továbbá kommunikációs feladatokat lát el a jövõbeli leszálló és keringõ szondák kiszolgálására, valamennyi, a Mars-kutatás nemzetközi programjában érdekelt nemzet számára.
A Mars domborzata és felszínformálása
A lézeres magasságmérõ adatainak segítségével, illetve korábbi adatok felhasználásával a kutatók összeállították a Mars nagy térbeli felbontású domborzati térképét összesen mintegy 27 millió lézeres magasságmérés nyomán (lásd címképünket). A térbeli felbontás 1 fokos, ami az egyenlítõnél 59 km-nek, magasabb szélességeken ennél arányosan kisebb értékeknek felel meg. A függõleges pontosság 13 méter, vannak azonban olyan területek is, ahol ez az érték 2 méter. Vezetõ kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a Mars felszínét jobban ismerjük, mint saját bolygónk egyes területeit.  A marsi domborzat keresztmetszeti képén (a kezdõ hosszúsági kör mentén, pólustól pólusig) a felszín átlagos lejtése 0,36 fok, így a déli pólus környezete kb. 6 km-rel fekszik magasabban az északinál. Ezek a felszíni viszonyok valószínûleg a Mars történetének nagy részében fennálltak, meghatározva a felszíni és a felszín alatti víz mozgásának irányát (amint azt a nagy kanyonok és völgyhálózatok is bizonyítják). A déli félteke közepe táján elhelyezkedõ lokális kiemelkedés a Hellas-medence környéki magaslatokkal azonosítható.  Az új térképek alapján feltételezhetjük, hogy a déli pólussapka a szárazjég mellett nagy mennyiségû vízjeget is tartalmaz. Bár látszatra nagyon különbözik északi társától, a domborzati profilok feltûnõ hasonlatosságokat tártak fel. Az egész bolygó vízkészletének becsült felsõ határa 3,2–4,7 millió köbkilométer. Ez 22–30 méter vastagságban boríthatná a felszínt, ami egy feltételezett õsi óceán minimális vízmennyiségének még mindig csak kb. 1/3-a. Az egykori marsi vízkészlet legnagyobb része valószínûleg elhagyta a bolygót, talán egy kozmikus testtel való ütközés hatására.  A térkép a Hellas-medencérõl is újat tud mutatni: a 2100 km átmérõjû alakzat mélysége 9 km(!). A medencét anyaggyûrû veszi körül, amely a környezõ területnél kb. 2 kilométerrel magasabb és a kráter középpontjától kb. 4000 kilométerig terjed. Valószínûleg a medencét létrehozó becsapódás során kidobódott anyagból áll.  A lézeres magasságmérõ eredményei megerõsítették, hogy a Mars két félgömbje között alapvetõ domborzati különbségek vannak: az északi nagy része alacsonyan fekvõ, viszonylag sík és sima terület (amelybõl csak a nagy vulkáni hátságok emelkednek ki), míg a délin a sûrûn kráterezett felföldek uralkodnak. Az északi félgömb közepes és magas szélességû régiói különösen simák és mély fekvésûek. Az 50. szélességi körtõl északra az átlagos magasság –4 km, a legnagyobb magasságkülönbség pedig 3 km (0 m-es magasságnak adott izogravitációs felület számít, hasonlóan a Föld esetében alkalmazott geoidhoz).  A Tharsis-hátság északi elõtere átlagosan 0,056o-kal lejt a sarkvidékek felé, ami két okra vezethetõ vissza. Egyrészt a bolygó tömegközéppontja a forgástengely mentén déli irányban kimozdult a forma geometriai középpontjából, emiatt a déli félgömb térfogata és felszíne tulajdonképpen nagyobb, mint az északié. Másrészt a hátság területén kb. 1 km-rel nagyobb az egyenlítõi sugár az átlagosnál.  Az északi félgömb sima felszínét többféleképpen magyarázzák: a litoszféra köpenyáramlások okozta elvékonyításával, hatalmas becsapódási eseményekkel stb. A legérdekesebb talán hasonlósága a földi mélytengeri aljzathoz. Ha a Marson valaha létezett óceán, itt lehetett a medencéje.  A vulkáni és üledékes folyamatok formálta északi, sík felszínek és az idõsebb, kráterekkel sûrûn tarkított, felföldszerû déli területek közötti „határrégió” feltûnõen változatos domborzatú, s itt vannak a legnagyobb helyi lejtõk. Több tíz km-re vonatkozó lejtõszögük 1–3o, de néhány száz méteres léptékben meghaladhatja a 20o-ot is. Ez pedig egykori aktív felszínformálódásra, illetve az általa létrejött formákra utal (pl. elkülönült platók).  Az infravörös spektrométer eddigi eredményei alapján megállapítható, hogy az alacsony albedójú (fényvisszaverõ képességû) területek hõmérsékleti színképe egy 35 százalékos porborítottságú, piroxén- és plagioklászásványokat 4:1 arányban tartalmazó felszínre utal. Ez azt sugallja, hogy a felszínen viszonylag nagymennyiségû földpát található. Ha viszont az összes por a légkörben van, akkor a felszín szinte kizárólag piroxénbõl és plagioklászból áll az említett arányban. Ezek az arányok nagyjából megfelelnek a legtöbb marsi meteorit anyagösszetételének. A sötét területek gyakorlatilag mentesek az eróziós termékektõl, például a vas-oxidoktól és az agyagásványoktól. Valószínûleg eredeti vulkáni kõzetekbõl állnak.  Egészen mostanáig nem volt világos, hogy a dûnék csak fosszilis homokformák vagy jelenleg is aktív mozgásban vannak. Másképp feltéve a kérdést: elégséges-e a Mars igen ritka (a földinél kb. 100-szor ritkább) légköre a mozgatásukhoz vagy ez csak a vörös bolygó múltjában, a vastagabb, sûrûbb légkör idején volt lehetséges?
 
 
1. ábra. A kép jól érzékelteti a Mars Orbiter
kamerájának felbontóképességét. A kép a
térképezési fázis elsô napján készült s egy
kb. 2,1 km széles területet mutat, amelyet
a Nap balról világít meg. A felbontás
3 m/pixel! A barkánok kísértetiesen
emlékeztetnek földi társaikra
  A legújabb felvételeken is egyértelmûen a szél tûnik a leghatékonyabb felszínformáló erõnek a Marson. A legtöbb megfigyelt régióban a szél által kialakított üledékfelhalmozódások dominálnak: különféle alakú, korú és fényvisszaverõ képességû (albedójú) dûnék, homokfúvások, törmeléktakarók. Általánosak a néhány méter vastagságú üledékek. A képekbõl kitûnik, hogy a domborzat drámai hatékonysággal ülepíti a szél szállította anyagokat; a dûnék az olyan területeken is nagy számban jelennek meg, amelyek elsõdlegesen a szél pusztító hatása alatt állnak. Számos helyen lepusztult dûnéket láthatunk (szaggatott formájú, gömbölyített tetejû alakzatok), míg más területeken születõben lévõ dûnék bukkannak elõ (félhold alakú, éles gerincû formák).  A „fiatalos”, aktív dûnék legérdekesebb példáit az északi-sarki területeken találjuk. Az e dûnékrõl készült elsõ képeken látható, hogy vékony, még a télrõl visszamaradt dér lepte be azokat, lábuknál pedig számos apró fekete foltot lehetett megfigyelni. Amint egyre több jó felbontású kép készült, nyilvánvalóvá vált, hogy a sötét foltok olyan területek, ahonnan a dértakaró eltûnt – vagy a szublimáció, vagy a szélkifúvás miatt – és a sötét felszín láthatóvá vált. Ez a felszín valószínûleg nem más, mint a dûnéket alkotó üledék.Néhány sötét foltból vékony, sötét csíkok erednek. Úgy gondolják, hogy ezek a szél tevékenységének következményei. A legegyszerûbb magyarázat szerint a széllökések kifújták a homokot a dûnékbõl, majd csíkokban rakták a dér felületére. Néhány foltnak több csíkja is van, s ráadásul mind különbözõ irányba mutatnak. Ezeket a különbözõ irányú széllökések hozták létre. Mivel a dér legfeljebb néhány hónapos lehet (a tél az északi féltekén február közepétõl július közepéig tart), a sötét csíkok is néhány hónapja keletkezhettek.A Nili Patera-régió területén kígyózó sötét homokdûnék alakja is jól jelzi, hogy a szél folyamatosan hordja a homokot. Egyes alakzatok a földi barkánokra (kifli alakú homokbuckákra) emlékeztetnek, amelyek szárai a szélirányba állnak, mivel ott a szél elõbbre tudja mozgatni a homokot (1. ábra).
 
 
2. ábra. A Mars északi pólussapkája
  A lézeres magasságmérõ adatainak segítségével lélegzetelállító térképeket és háromdimenziós képeket készítettek a bolygó északi pólussapkájáról és környezetérõl (2. ábra). Ezek alapján következtethetünk a jeges területek felszínformáló folyamataira. Lehetõség nyílik arra is, hogy a kutatók eddig példátlan pontossággal állapítsák meg a jégsapka térfogatát, illetve a felette húzódó felhõk magasságát. (A vizsgálatok részletes eredményei lapunk 1999. márciusi számában jelentek meg.) A pólussapkák mellett a marsi jégkészlet másik része jelenleg a felszín alatt található.  Rengeteg jelét találtuk meg az egykori folyóvízi eróziónak és a hatalmas áradásoknak. Folyóteraszokra utaló nyomok, csepp alakú szigetek és üledéklerakódások szinte minden olyan képen vannak, amelyet a szonda kamerája a völgyek felett készített.  Vagyis a jég és a folyóvíz egykor igen hatékony felszínformáló erõ volt a Marson. Ma már szinte biztos, hogy a kanyonok és a csatornarendszerek az intenzív folyóvízi erózió hatására alakultak ki a bolygó történetének korábbi szakaszában. Erre legkézenfekvõbb bizonyítékok a folyóvölgyek, amelyeket két csoportra lehet osztani. Az egyikbe a kanyargó, sûrû mellékvölgy-hálózatos völgyrendszerek tartoznak, amelyek az újabb nézetek szerint nemcsak felszíni, hanem jég vagy talaj alatti vízmozgásokkal is létrejöhettek. Így nem feltétlenül tekinthetõk a múltbéli melegebb éghajlat bizonyítékainak. Sokuk vize valószínûleg az egykori marsi óceánba ömlött, mivel lefutásuk a féltekék közötti határvonalnál több helyen megszakadni látszik. A folyóvölgyek másik csoportját a hatalmas áradásos csatornák alkotják. Ezek igen rövid idõ – hetek, hónapok – alatt alakulhattak ki feltûnõ eróziós formákat hagyva a felszínen. Hatalmas mennyiségû vizet szállíthattak. Az Ares Vallisban, az aljzattól kb. 1300 m magasan megfigyelhetõ két teraszszint alapján meg lehet becsülni a kanyonban folyó víz egykori mennyiségét, ebbõl pedig következtetni lehet a bolygó korábbi vízkészletére. Az áradásos csatornák általában egy kaotikus régióból erednek, ahol a felszín valamilyen belsõ aktivitás vagy csuszamlás miatt darabokra töredezett s az alatta lévõ víz hirtelen kiszabadult.  A megfigyelt törmelékfolyások is folyadékkal átitatott rétegekre utalnak erõsítve a vízzel kapcsolatos feltevéseket. Az észak–déli területek határán a földi deráziós (mart) völgyekhez hasonló formák is elõfordulnak, s nem lehetetlen, hogy ott jelenleg is jeges talajfolyások játszódnak le (geliszoliflukció).  A folyóvíz nyomaival szemben az állóvizek kiszáradt medreinek felfedezése igen nehéz, de már több, erre esélyes jelöltet ismerünk. A Schiaparelli-kráter déli részének egy kis darabján kisebb bemélyedések látszanak, amelyek világos anyagát fekete sávok keresztezik. Kísértetiesen emlékeztetnek az Észak-Amerika délnyugati sivatagjainak kiszáradt tómedreire. A világosabb részek feltehetõen a kiszáradás után visszamaradt sók és ásványi anyagok, míg a fekete vonalak valószínûleg a kiszáradás következtében feltöredezett talajjal azonosíthatóak. (A fekete vonalak másik magyarázata az, hogy fagyváltozékonyság – többszöri fagyás és olvadás – hatására összekevert talajdarabok.)  Lejtõs tömegmozgások szép példáit láthatjuk a 400 km átmérõjû Schiapparelli-medence déli peremének belsõ lejtõin. A közel húsz méter átmérõjû kõzettömbök feltehetõen leszakadtak egy sziklafalról és legurultak a lejtõn, miközben felszántották a puha anyagú felsõ talajréteget. Néhány legurult kõ mögött világosabb színû homoklerakódásokat (szélzászlókat) figyelhetünk meg. Ez vagy arra utal, hogy a kövek már régóta ott hevernek, vagy arra, hogy napjainkban is igen jelentõs a szél hordalékszállítása. Számos más helyen fedeztek fel hasonló nyomokat. Az eddigi keringõ szondák kameráinak felbontóképessége nem tett lehetõvé hasonló jellegû megfigyeléseket.  A becsapódási szerkezetek vizsgálata nyomán térben szétszórt helyeken lehet a közvetlenül a kéreg alatt lévõ bolygóbelsõ és a felszínformáló mechanizmusokat tanulmányozni. A Mars-szonda több száz becsapódási krátert vizsgált meg, melyek átmérõje 2 és 150 km között változott. Ezek fõként a Marsra igen jellemzõ lebenyes kráterek. A következõképpen alakulnak ki: ha a talaj nagy mennyiségû illóanyagot tartalmaz – mint azt a bolygó vízzel „átitatott” felszínközeli rétegeirõl feltételezzük –, akkor a becsapódás hõjétõl „posványossá” válhat és lebenyszerûen, képlékeny anyagként terül el a kráter körül. A lebenyes krátereket a Mariner–9 és a Vikingek felvételein fedezték fel. A becsapódásnál kidobódott törmelék peremeit sok esetben gerincek jelzik. A nagy felbontású képeken számos nagy kõzetdarabot figyelhetünk meg a sûrû „sár” tetején.

  Több becsapódási kráter körül a kidobódott anyag színe élesen elüt a környezõ síkság világosabb színétõl. Ezek szerint a felszín alatti anyag feltehetõen más jellegû. Az ilyen törmeléktakarók vizsgálata a késõbbiekben ideális lehet a marsi talaj, illetve a felszínközeli rétegek összetételének elemzéséhez. E törmeléktakarók anyagának mennyiségét összevetve a kráterbõl hiányzó anyag mennyiségével 76 esetben találták az utóbbit kisebbnek: a kráter részben feltöltõdött a falát képezõ anyag beomlása folytán (vagy esetleg a kidobott anyag mennyisége rejtélyes módon megnövekedett).

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Full letter blocking obstructed improved people's photocoagulation.

(umikayuw, 2019.05.17 13:17)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Online</a> ppe.dhpa.bundy.eoldal.hu.khr.sv http://mewkid.net/buy-prednisone/

Blisters bicornuate cannulated, complaining implementation, stick.

(agudugoufa, 2019.05.17 11:04)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> ipq.nwqy.bundy.eoldal.hu.hrm.ox http://mewkid.net/buy-prednisone/

Graves lives fur promising use.

(jijemap, 2019.03.24 01:33)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

 

 

Képgaléria




Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 146064
Hónap: 2314
Nap: 88